Lassan elérkezik Július hónap. A nyár már javában tombol, az iskolások is felszabadultak egy pár hónapra. Egy picit megcsúsztam a mostani bejegyzésemmel, de nem vészes 🙂 Ma három olyan növényról lesz szó, melyekről szerintem már mindenki hallott. Szemügyre vesszük a levendulát, a sásliliomot és a hársfát.
A mostani részben három olyan növényt mutatok be, amiket szerintem mindenki ismer és éppen aktuális a virágzásuk is. Díszítenek, hasznosak és jókedvre derítenek, legalábbis engem. Annak ellenére, hogy a forróság miatt utálom a nyarat, mégis akadnak szép dolgok idén is … 😉
Közönséges Levendula (Lavandula angustifolia)
A hagyományos levendula egy örökzöld, aromás illatú félcserje. Mediterrán tájakról származik és mára már szinte minden kertben megtalálható szerencsére. A levendulát a rómaiak terjesztették el Európában, és míg náluk inkább szépségápolásra, illatosításra használták, addig Európában a kolostorok kertjeiben főleg gyógynövényként termesztették, elsősorban nyugtató, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő hatása miatt.
A levendulának van pár nemesített fajtája is, ezek színben, formában és méretben is eltérhetnek a hagyományostól.
Manapság Dél-Franciaországban van a levendulatermesztés fő központja, ahol a kozmetikai ipar használja fel a levendula erős aromájú olaját, amit lepárlással nyernek, s amely parfümök és kozmetikumok fontos alkotórésze.
Magyarország sem maradhat ki a sorból, nálunk is van levendulaültetvény, mégpedig a Tihanyi-félszigeten, ahol száz hektáron terül el az „öreglevendulás”, amelyet az 1920-as években telepítettek.
A levendula télálló növény, épp ezért magyarországon is akad bellöle bőven. Szára a virágzattal eggyütt eléri a 60-0 cm-es magasságot is. Növekedése bokros, dús és sűrű cserje. A virágok vékony, de hosszú szárain jelennek meg a lilás színü virágok. Ez június vége, július elejére szokott esni.
Levelei keskenyek, szürkés-zöldek, aromásak. Szárított virágai sokáig elállnak, s nyugtató illatukkal és rovarűző tulajdonságukkal jó használatot tesznek a lakásban.
A levendula nem csak a szépségiparban hasznos növény, hanem előszeretettel használják kertépítésben nagyobb foltokba ültetve vagy más növényekkel társitva. Viszonylag igénytelen.
Ez bizonyítja az is, hogy városokban gyakran látni körforgalmakban, rézsük oldalain, stb… ahogy nagy hely található, kényelmesen tud elterülni.
Egyébként nem csak a közterületeken, de magánkertekben és üzletek polcain cserepes verzióban is gyakran megfordulnak.
Gondozása
Megfelelő gondozás esetén minden évben gxyönyörködhetünk bennük, hiszen tartásuk egyszerü. Szereti a napos, meleg és egyben védett területeket.
Túlöntözését kerülni kell. Ősszel, a későbbi dúsabb fejlődés és a jobb hótartás érdekében érdemes kétharmadára visszametszeni az ágait, a fás részeit azonban ne vágjuk le.
Amint eléri a felnőtt, kifejlett méretét, akár 100-150cm is lehet, de ez azért évekbe telik. A téli tartós fagyok tudják károsítani a növényt, de erre az elmúlt teleken biztosan nem sok példa volt.
Szaporítása
Leginább dugványozással lehet, vagy legalábbis érdemes a levendulát szaporítani.
A dugványozásnál ügyeljünk arra, hogy talpas dugványt szedjünk a bokorról.
A talpas dugvány annyit jelent, hogy a leszakított résznél legyen egy kis darabka a régebbi fás részből.
Lángszínű Sásliliom (Hemerocallis fulva)
Régen, sőt a mai kertekből sem hiányozhat ez a hosszú életű évelő, mely még kevés gondozás mellett is évről évre megörvendeztet minket színes virágaival.
Nevét a sásszerű levélzetéről, valamint liliomra emlékeztető virágairól kapta.
Hosszú, földre hajoló levelei már márciusban elkezdenek kihajtani, hosszú tőkocsányon nyíló nagyméretű virágai azonban csak június-július tájt kezdenek nyílni.
Virágai a nyári melegben leginkább csak 1-2 napig díszítenek, de mivel bimbói folyamatosan nyílnak, ezért virágzása hosszan elnyúlhat. Virágai jellemzően narancssárga színűek, de időnként kissé rózsaszínes árnyalatúak is lehetne.
A lángszínű liliom kevéssé ideális körülmények között is képes sűrűre nőni az évek folyamán. Magassága elérheti az 1 m-t is.
Gondozása
A lángszínü sásliliom erős elhanyagolás esetén is évről évre képes virágot hozni és növelni rizómái mennyiségét. Kedveli a félárnyékot, dús virágzásra leginkább csak sok napsütés mellett számíthatunk.
A talajjal szemben igénytelen, gyér minőségű talajokban is életképes, de nagyon fontos, hogy földje könnyen elvezesse a felesleges vízmennyiséget. Ültetést követően érdemes rendszeresen öntözni, később azonban húsos gyökérzete miatt szárazságtűrővé válik,de tartós szárazság esetén igényel többlet vizet, amit késöbbre is eltud raktározni.
Gondozásába beletartozik az elszáradt virágok és levelek rendszeres eltávolítása, így környezete sokkal szebb lesz.
Leggyakoribb kártevői a takácsatkák, valamint kihajtáskor a csigák és meztelencsigák.
Szaporítása
Magot ritkán érlel, én még nem is láttam, pedig közel 40 éve ismerem ezt a növényt. Leginkább csak tőosztással szaporítható, teljesen szép eredménnyel.
Ezüst Hárs (Tilia tomentosa)
Magyarországon három faja őshonos, a kislevelű (T. cordata), a nagylevelű (T. platyphyllos), valamint a T. argentea néven is ismert ezüst hárs, mely 2010-ben az év fája lett. Az ezüst hárs egy termetes, akár 35m magasra is megnövő lombhullató fa, mely fiatal korban kúpos, később tojásdad koronát fejleszt. Nem ritkán több törzsű fa, melynek ágai meredeken feltörnek, gyakorta képezve villás elágazásokat.
Viszonylag jól bírja a szennyezett városi levegőt és a szárazságot, ezért gyakran ültetik park- vagy utcai sorfaként. Kerekded levelei szíves vállúak, aszimmetrikusak, fűrészes szélűek, fakózöld színezetűek, alsó felükön jellemzően ezüstösen molyhosak.
A növény fiatal hajtásai és a virágzati tengellyel félig összenőtt repítőlevelei szintén csillagszőrökkel borítottak. A hazai hárs fajoktól könnyen megkülönböztethető, mivel az ezüst hárs leveleinek fonákját megnézve nem találunk szőrcsomókat az érzugokban.
Ez a legkésőbb virágzó hazai hárs faj, erőteljesen sárgás színezetű, csüngő virágai június második felétől nyílnak. Virágai bódítóan édes illatot árasztanak, ráadásul vonzzák a méheket, így az ezüst hársat gyakran ültetik, mint méhlegelőt. Őszi levélelszíneződése nem kifejezetten mutatós, de levelei sárgásra színeződnek mielőtt
lehullnának.
Gondozása
Az ezüst hárs az egyik legellenállóbb hárs faj, mely molyhos leveleinek köszönhetően jól bírja a meleget, a szárazságot csakúgy, mint a légszennyezést.
Fényigényes fa, mely legszebben üde, mély termőrétegű
talajban fejlődik. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban könnyen átvészeli a száraz időszakokat is.
Alapvetően melegkedvelő fa, hideg szeleknek kitett helyre lehetőleg ne ültessük. Más hárs fajokkal ellentétben az ezüst hársat levél- és
hajtáskórokozók nem, vagy csak kis mértékben fertőzik.
Takácsatkák ritkán, levéltetvek némileg gyakrabban támadják meg.
Szaporítása
Kertészeti változatait többnyire szemzéssel szaporítják.
Az ezüst hárs ritkán fejleszt sarjhajtásokat.
Összegzés
A mai részben a levendulával, sásliliommal és az ezüst hárssal kerültünk közelebbi kapcsolatba. 🙂 Mindhárom növény nagy kedvencem. Talán a hársfa az, ami állandó munkát adnak a munkahelyemen. Legyen bármely évszak, velük mindig van egy kis probléma. Legyen az a viharok utáni ágtörések, őszi levéldömping, virágzás, stb..
Az viszont biztos, hogy egy szép és hasznos fa. Értem itt a hársfavirágból készült teát és mézet az őszi estéken némi torokfájás kíséretében. A nyári, tehát éppen aktuális előnye a sűrű lombkorona, amely nagyon kellemes árnyékot ad a legmelegebb nyári napokon is. Fája megszáradva önnyen faragható, amikor néha rámjön a fafaraghatnék 🙂
Hamarosan jelentkezek hasonló szépségekkel, hiszem még elöttünk van a nyár legjava, majd a kedvenc évszakom, az ősz is 🙂
Kitartást a nagy melegben a szabadban dolgozóknak 🙂
Üdvözlettel, Pestikertész
Vélemény, hozzászólás?