Ez az érdekes növény Közép-és Dél-Amerika trópusi esőerdőiből származik. Legalábbis az alapfaj mindenképpen, mert a variegata már egy nemesített növény.

Ennek a trópusi kúszónövénynek az időskori levelei ovális alakúak, levélcsúcsuk enyhén hegyes.

A levéllemez színe közép és világoszöld, fehér csíkokkal és a jólismert fekete foltokkal tarkított, melyet halványzöld főér felezi meg.

Fonákja bársonyos, éle sima, levélnyele rövid. Viszonylag könnyen gondozható szobanövény, melyet kezdőknek is ajánlok.

18- 24 C fokon érzi jól magát. Szobában és nyáron a szabadban, árnyékban is tartható. Az erős nyári meleg megviseli, növése lassúvá válik. A mi kontinentális éghajlatunkon, de legalábbis a szobámban tavasszal és ősszel szépen virít, de a tél és a nyár nem tesz neki jót.

Mindenképpen laza, szemcsés,vízáteresztő, perlit, tőzeg, kókuszháncs, kókuszrost alapú talajba érdemes ültetni.

Ha a talaja nem laza, akkor a gyökerek hamar berohadhatnak a levegőtlenségtől.

A fényt kedveli, kevés fény esetén a variegata fehéres csíkozások kikophatnak belőle, vagy legalábbis nagy mértékben eltünnek. Napra ne tegyük a növényt,mert a levelei megégnek és elszáradva lehullanak.

A páratartalom mindenképpen fontos, elvégre trópusi talajtakaró növény, ahol az eredeti élőhelyén állandó a magas páratartalom. Ellenkező esetben a levél végek megbarnulnak és elszáradnak.

Dugványozás, légbújtás, feltöltéses bújtás útján könnyen gyárthatunk belőle utódokat. Vízben nagyon jól és sűrűn gyökerezik a tapasztalataim szerint.

Kártevőket eddig nem tapasztaltam, de mivel én szobai körülmények között tartom, a szabadban még megtalálhatják a kártevők.

Kúszó növényként akasztós cserépben lelógatva valamint talajon kúszva is szép dús növény nevelhető belőle.

Az eddigiek alapján egyáltalán nem nezéz a nevelése vagy akár a szaporítása.

A pára, laza föld és az óvatos öntözés az, amire érdemes leginkább odafigyelnünk. Ha ezeket betartjuk, szép dús növényt tudunk nevelni magunknak.