Amióta hangyázom, kicsit háttérbe szorult a szobanövények publikálása. Ettől még sokat dolgozok velük, csak elfelejtem a dolgokat megörökiteni. Mivel most egy adag vágat fog lekerülni a növényekről, bemutatom hogyan is zajlik ez nálam.

Beizzítom a metszőollót és gyökereztetünk

Hivatalosan a Június a nyár első hónapja, de a növényezés már Március elején megindult. Akkor volt egy kissebb visszametszés, de most elérkezett az idő az újabb visszavágásoknak. Itt a lényeg annyi, hogy a növények magassága eléri a polc tetejét vagyis a lámpát. Széltiben is bokrosodnak, elvéve a fényt egymástól. Ilyenkor egyesével kiszedek minden növényt a polcokból és ahol szükséges visszavágom őket, valamint a leveleket is ritkítom.

Ilyenkor természetesen úgy metszek, hogy legyen haszna is a dolognak. A levágott hajtásokat kigyökereztetem. Természetesen veszteségek mindig vannak, de ez benne van a pakliban.

A drágább vagy fejletlenebb léggyökerekkel rendelkező növényeket nem vágom vissza, hanem az anyanövényen légbújtást végzek és csak a kigyökerezés után történik a lemetszés.

A folyamat a következőképen zajlik:

A szükséges eszközök egy éles metszőolló,valamint késöbb poharak lesznek.

A metszés minden esetben ha mód van rá, legalább két léggyökérrel kerül levágásra, a biztosabb eredés érdekében.

Amint a vágatok megvannak, következik a metszlapok száritása.

Erre azért van szükség, hogy ne induljon meg a sebnél a rothadás.

Levegőn hagyon a sebfelületet pár órára, de ez vastagságtól fűgg.

Az ujjnyi vastag szár van hogy két napig is szárad, míg a 2-3 mm-es szárak pár óra alatt készvannak.

Ezután fogom a poharakat és vízbet töltök bele, majd a vágatokat belerakom. Mindenképp érdemes megjelölni, hogy melyik vágat melyik növényhez való.

Ha egy mód van rá, a gyökereztető edényünk legyen átlátszó, pl. befőttesüveg, eldobható pohár, stb…

Ez azért fontos, mert látjuk, hogy a gyökerek nőnek-e már, valamint nem kell kivennünk az üvegből, ezáltal a gyökerek sem sérülnek meg.

A víz egy idő után elkezd koszolódni, ezt érdemes időnként kicserélni, mondjuk hetente.

Innentől kezdődik a várakozás……

Pár nap, hét, hónap után amint megjelennek a gyökerek, kezdhetünk örülni az új növényeinknek. Innentől megin egy kis várakozás lesz, amíg egy kicsit megnövekednek a gyökerek. Ez az idő növényenként változik.

Amint elérik a 2-3 cm hosszúságot, kezdődik a következő fejezet, a perlitezés.

Perlitezés

A perlit voltaképpen egy nagyon porózus, vulkanikus alapu kőzet. Gyakran ültetőközeghez keverem, mert lazítja, levegősebbé teszi a földet és nedvességet is tárol.

Itt most simán magában kerül felhasználásra. Célja pedig az, hogy elágazódjanak a gyökerek, ne pedig eggyelen egy félméteres szál legyen a gyökér, ami tekereg a cserépben. Amint a fejlődő gyökerek a perlitszemcsébe ütköznek, sűrűn elfognak ágazódni.

Ez azért is jó, mert a növény belekapaszkodik a földbe, nem dől ki.

Illetve sérülés vagy rothadás esetén marad a növényen (elvileg) ép gyökér, ahol a növény tud még tápanyagot felvenni és tovább fejlődni, regenerálódni.

A perlitezéshez használok perlitet, agyaggolyót és 5×5 cm-es cserepeket, jelölő pálcákat.

A perlit szárazan kerül forgalomba, morzsolódik és iszonyatosan porzik.

Aki jót akar magának, enyhén benedvesítve használja.

Ezek az apró porszemek könnyen eldugaszolják a kis cserép vízelvezetését, amint a sarkokba kerülnek és iszapot képeznek a vízzel.

Ennek megakadályozására szoktam perlitezéskor a kis cserepek aljába agyagolyót tenni. Nagyon szuperül működik a vízelvezetés öntözés után.

Erre a gyolyó rétegre kerül a perlit és a növény gyökér része.

Innen foglya felvenni a nedvességet és a levegőt.

Szellőzés hiánya esetén itt is elrothad a gyökér, tehát a locsolással óvatosan. Nem tucsognia kell, elég ha nedves.

Pár hét után, növénytől fajtától függően növekszik és elágazódnak a gyökerek.

A perlitezés itt véget is ért, jöhet a következő fázis, az átültetés.

Átültetés a földbe

Mint beszéltük, a perlitezés az csak a gyökerek átalakítása gyökérzetté funkciót tölti be nálam.

Abban nincs tápanyag, úgyhogy túl sokáig nem érdemes perlitben tárolni a növényt, mert a növényi rész feléli a saját tápanyagát aztán vége.

Kivétel persze, ha a perlitezett cserepet tápoldatozzuk. Az is jó megoldás, de én nem alkalmazom.

Átültetés 5×5 cserépbe: Az átültetés nem nagy macera. A perlites cserepet kiboritom és ugyan abba az 5×5 cm-es cserépbe beültetem, de földbe. Gyorsan megjegyzem, hogy nem föld, hanem perlit, kókuszrost, kókuszháncs, pici virágföld és esetleg fenyőkéreg keveréke.

Ez már tartalmaz némi tápanyagot, öntözni pedig vízbe feloldott peletált szarvasmarha trágyával szoktam.

Szeretik a növények, bár hozzá kell tennem, hogy 2-3 nap ázás után brutális pöce szaga lesz a lének.

Egyébként azért ültettem vissza az 5×5 cmes cserépbe, mert a gyökerek álltalában kicsik még és a nagy pohárban vagy cserépben a gyökérfejlesztésre gyúrna a növény.

A lombozat fejlődése pedig gyakorlatilag addig áll.

Vannak olyan növönyek vagy légbújtások, amik olyan gyorsan gyökereznek, hogy a perlitezés szakasza kimarad, mehet a vízből normális cserépbe vagy pohárba, földbe.

Átültetés pohárba, cserépbe: Mindegy, hogy eldobhatós pohárba vagy cserépbe történik az újabb átültetés.

Én poharat használok, amik eladó sorba mennek, egyébként szinte minden cserépbe van itthon, legalábbis az anyanövények. A növendékek az 5×5-ös cserépben vagy az eldobható pohárban.

A lényeg, hogy mindig egy picivel nagyobb edénybe történjen az átültetés. Ha túl nagy edénybe ültetsz át, ismételten a gyökérfejlesztés kerül előtérbe, a növény talaj feletti része meg nem mozdul.

Tehát a lényeg, a fokozatos cserépméret növelés.

Én miután átültettem a 2 dl-es pohárba, gyakorlatilag már eladásra kész.

Fontos még megemlíteni, hogy érdemes a növényeket minden átültetéskor megjelölni vagy számozni. Sok bosszúságtól tudjuk magunkat megkímélni.

Nem mindig sikerül, majd legközelebb.

Ahogy már említettem, egy növény szaporítása során egy sor olyan lehetőség van, ahol az egész művelet befuccsolhat.

Lehet enne oka fertőzés, rothadás, túlöntözés, kiszáradás, stb…

Nem is kell ezen annyit agyalni, bár ha tudjuk mit rontottunk el, abból lehet tanulni.

Így jártam én is, amikor Zamioculcas Zamiifolia, Zamioculcas Zamiifolia raven és Zamioculcas Zamiifolia variegata növényeket szerettem volna szaporítani hajtásról és levélről is. Volt ami sikerült és volt ami nem.

Eggyértelműen elmondható, hogy a ZZ nagy ellensége a víz. Mind gondozásban, mind pedig szaporításnál tud könnyen elrothadni a szár és a levél is.

Ha neked is van otthon ilyen növényed, akkor tilsd meg magadnak a locsolását. Hiába por száraz a föld, ne locsold meg. Max. havonta egyszer egy picit.

Miután én is kirohasztottam egy tövet, belenéztem a cserépbe, hogy mi történt …

Természetesen a gomója full televolt nedvességgel, de a földje teljes mértékben száraz volt. Tehát a gumó jó sok nedvességet tartalékol, tilos locsolni rutinból, mert különben ez lesz :

A szárdugvány végét hiába száritottam be, nem is egyből rothadt, hanem késöbb. Ennek oka azok a barna foltok voltak a száron, ami egy régebbi túlöntözéstől bomlásnak indult, ugyanis túllocsoltam az anyanövényt és azt a szárt vágtam meg dugványnak. A víz itt betört, folytatta a dolgát….

Levéldugvány is gyakrany elrothad vagy leszárad, de sokszor a kis gumó ép.

Nem egy levéldugványom van, ami már gyökeres de a levele megszünt létezni.

A gumó és a gyökere ép, hajtás már látható a gumón, sinen vagyunk 🙂

Ezt a ZZ sztorit csak azért irtam le, mert gyakran lehet újat tanulni, mikor már rutinosak vagyunk akkor is. Mindig érdemes megkeresni a miértet, mert tanulunk belőle és legközelebb nem vétjük el újra azt a hibát.

Én például az előbb említett Zamioculcas Zamiifolia, Zamioculcas Zamiifolia raven és Zamioculcas Zamiifolia variegata anyanövényemet kiborítottam és a földjét kicseréltem darabos, jól szellőző és vízáteresztő közegre.

Meg se locsoltam, porzik a földje..

Az egyik elrothadt szár gumóját feláldoztam és négy fele elvágtam. A gumóból csöpögött a lé, nem hittem a szememnek. A föld porzott, déli ablakban volt!!!

Én meg lelkesen locsoltam hetente… Szerintem egyértelmű, hogy durván tárolja a vizet a gumója.

Összegzés

Azt hiszem most már te is látod, hogy a növények szaporítása egy érdekes játék. Vannak szabályok, amiket ha tetszik, ha nem, be kell tartani, ha eredményt szeretnél elérni

A legfontosabb a logika és a tanulás, a miértek megkeresése és átgondolása.